A települést a 14. század első harmadában (1331-32) már mint templomos helyet említik az oklevelek. A mai templom legkorábbi részleteit a 15. századra tehetjük. A korabeli források torony nélküli épületet említettek. A konzolokról indított gótikus szentélyboltozat is a 15. századból származhat. A szentély a nyolcszög három oldalával zárul és diadalívvel kapcsolódik a templomtesthez. Lehetséges, hogy a szentély északi falában található fülke korábbi. A román kori elemeket megőrző, majd gótikusan átépített templom 1861-ben tűzvész martaléka lett. Később, 1895-96-ban a templomot nem csak restaurálták, de át is alakították, ekkor nagyobbították meg ablakait. Sikerült megőrizniük az egyszerűen tagozott, csúcsíves kapuzatot is a torony alatti bejáratként. A nyugati homlokzat előtt emelkedő 30 méter magas tornyot 1838-ban építették.
A festett fakazetták, a padok, a falazott szószékkosár, a szószékkorona a 19. század végén készülhetett.
A templom gótikus szentélye, nagyszerű aránya, letisztult formái lenyűgöző hatásúak, s példát adhatnak modern térformálásunk és térszervezésünk számára is.